Csak Budapesten több ezer háztartásban nem iható a vezetékes víz, ezért az érintettek -jobb híján- flakonos vizet használnak még az ételkészítéshez is.

Magyarországon bármely háztartásban biztosítható környezetkímélő módon is az ivóvíz: a csapvíz szennyezőinek fogyasztó helyen(!) történő eltávolításával.
Meggyőződésünk, hogy minden szempontból ez lenne az optimális megoldás (több erről).

A MEGFELELŐ ivóvíz tisztító megtalálása kémiai és vízkezelés technológiai ismeretek nélkül szinte lehetetlen.

Szakmailag megalapozott támpontok hiányában a vásárlók sokszor hoznak rossz döntést.
Jó esetben a víztisztító „csak” nem javít a víz kémiai minőségén, kedvezőtlen esetben viszont egészségkárosító is lehet a szűrt víz (még akkor is, ha az íze jobb).

 

Ivóvíz tisztító választásnál a BIZTONSÁGOS működtetés alapfeltétel, de fontos, hogy  a víztisztító GAZDASÁGOS, KÖNNYEN ÜZEMELTETHETŐ, KÉNYELMES és nem utolsó sorban KÖRNYEZETKÍMÉLŐ legyen.

A Vízkutató Vízkémia Kft. vízkezelés technológiai szakismeretére és laboratóriumi mérési tapasztalatára alapozva felajánlja segítségét az érintettek számára az optimális megoldás megtalálása érdekében.

Alapos szakmai tájékozódást követően minden olyan lépést megtettünk, ami szükséges ahhoz, hogy a vízfogyasztók számára elérhető legyen a magyar csapvizekhez igazított optimális víztisztító.
Az új generációs, 4in1 kerámiabetétek közül vízvizsgálatokra alapozva az adott csapvízre legjobb megoldást ajánljuk.

Ennek az alternatívának az ára kedvezőbb, mint a helyettesítő flakonos vízé.

Egy alkalmas víztisztítóval egy háztartásban #500flakonnalkevesebb lehet évente.

Ha 1000 háztartás választja ezt az alternatívát, az évente minimum 500.000 flakonnal kevesebb.
Ez a #vízkihívás2020 célkitűzése. Örülnék, ha ez mihamarabb teljesülne!

Lehet #500flakonnalkevesebb a Te környezetedben is! Legyen 500flakonnal kevesebb!

Azari Katalin

vegyészmérnök (1990 BME)

Vízkutató Vízkémia Kft. Akkreditált Laboratórium

A háztartásunkban használt vezetékes víz felhasználási cél szerint minimum 2 minőségi kategóriába sorolható.

Az egyik felhasználás az, amit élelmiszerként elfogyasztunk - nevezzük ezt IVÓVÍZnek, a másikat HASZNÁLATI VÍZnek.

Ivóvízként vízfelhasználásunk kb. 3%-át fogyasztjuk el (2017 évi statisztikai adatok alapján).

A többivel mosunk, mosogatunk, fürdünk, WC-t öblítünk. A két felhasználás értelemszerűen más-más vízminőséget igényel.

Ennek megfelelően eltérő „kezelésre” van szükség ahhoz, hogy több szempontból is optimális legyen a felhasználás célja szerinti vízminőség.

Ivóvíz esetében minimum követelmény az, hogy a víz bakteriológiailag megfelelő, egészségre káros szennyezőktől mentes legyen.

A vízmű a feladóhelyen mérési eredményekkel is igazoltan, ilyen vizet indít útnak.

Ez a rendeleteknek is megfelelő vízminőség mire megérkezik háztartásunkba, szükségszerűen megváltozik.

A csővezetékek állapota, az abban való tartózkodási idő, hőmérséklet, pH és egyéb paraméterektől függően tartalmaz fertőtlenítőszert, annak melléktermékeit, íz- és szagrontó anyagokat, valamint egyéb szennyezőket (un. másodlagos szennyezők).

A másodlagos szennyezők közül pl. a vas, mangán a háztartási célú felhasználást nehezítheti, míg az ólom, a trihalometánok, azbesztszemcsék, mikroműanyagok stb. az ivóvíz célú felhasználás esetén akár egészségre káros mértékben is jelen lehetnek.

A másodlagos szennyezők eltávolításának szükségessége a felhasználási céltól függ.

Nem csupán technológiai, de gazdaságosság és környezet kímélés szempontjából is az az optimális megoldás, ha a víz „utazása” miatti minőségromlást a felhasználóhelyen csak a szükséges mennyiségben és a felhasználási cél szerinti minőségre javítjuk.

Ivóvíz esetében az a biztonságos megoldás, ha az élelmiszer minőségű vizet a felhasználás helyéhez a lehető legközelebb (praktikusan a konyhában) állítjuk elő.

Erre valók a "háztartási ivóvíz utótisztító kisberendezések" [NNK elnevezés].

Fontos tudni azt, hogy ezek a kisberendezések kizárólag bakteriológiailag kifogástalan és stabil (azaz szabad aktív klórt tartalmazó), elsődleges kémiai szennyezőktől mentes vízre alkalmazhatók (a vízmű által szolgáltatott csapvíz néhány kivételtől eltekintve Magyarországon ilyen).

Amennyiben a használati vizet valamilyen módon kezelni akarjuk (pl. lágyítás, vastalanítás, központi aktívszenes szűrés), elengedhetetlen a két vízkör különválasztása annak érdekében, hogy az ivóvíztisztító biztonságosan alkalmazható legyen.

Az ivóvíz tisztító kisberendezéseket szabad aktív klórt tartalmazó, a 201/2001 rendelet előírásainak megfelelő minőségű víz utókezelésére tesztelik, minimum ilyen minőségi követelményeknek megfelelő vízre vonatkozik az NNK szakvéleménye alapján kiadott forgalmazási engedély is.

A forgalmazási engedély elengedhetetlen része a hatósági aláírással ellátott használati útmutató, mely az NNK véleményére alapozott útmutatást is tartalmaz a kisberendezés funkciójára és biztonságos használhatóságára vonatkozóan.

A hatóságok által jóváhagyott használati útmutató nem véletlenül használ feltételes módot a kisberendezés víztisztítási tulajdonságaival kapcsolatban. A háztartásunkba megérkező víz minősége térben és időben is változó, így annak eldöntése, hogy az adott konyhában milyen vízkezelés alkalmas a vízminőség javítására, szakmai kompetenciát igénylő feladat.

A magyarországi szabályozás a szakmailag korrekt tájékoztatást a víztisztítót fogalmazóra, a megfelelő megoldás választásának felelősségét a fogyasztóra bízza.

Ivóvíz tisztítóra a konyhabútor tervezési fázisában érdemes gondolni, hogy a választás optimális legyen (elhelyezés, funkció, esztétikai és gazdaságossági szempontból).

Ha a használati víz kezelése elkerülhetetlen (pl. lágyítás, vastalanítás), a két vízkör különválasztása szükséges (gépész tervező, vízvezeték szerelő kompetencia).

Azari Katalin
vegyészmérnök (1990 BME)

Vízkutató Vízkémia Kft. Akkreditált Laboratórium