A gyermekintézmények ivóvíz minőségéről - őszintén
Közzététel szerző Azari Katalin vegyészmérnök itt szaktanács · Csütörtök 01 Máj 2025 · 6:15
Tags: ólom, víz, gyermekintézmény, gyermekegészség, Azari_Katalin
Tags: ólom, víz, gyermekintézmény, gyermekegészség, Azari_Katalin
Az ólommentes ivóvíz biztosítása a gyermekintézményekben nem várhat 2029-ig!
A gyermekintézményi ivóvíz ólomszennyezésének kockázata évek óta ismert. A biztonságos csapvíz biztosításához a szakmai eszközök jelentős része rendelkezésre áll: vannak kockázati szempontok, mintavételi és értékelési útmutatók, laboratóriumi kapacitások, tájékoztató anyagok és azonnal alkalmazható átmeneti műszaki megoldások. Az egészséges csapvíz biztosítása gyermekintézményeinkben azonnal megoldandó feladat lenne, a gyakorlat viszont mást mutat, évek óta nem történik érdemi előrelépés.
Úgy tűnik, döntéshozói szinten a szabályozási határidőt összekevertük az egészségvédelmi cselekvési határidővel. Ez szerintem súlyos szakpolitikai félreértés.
Egészségügyi kockázat a jelenben - megoldás a jövőben
A WHO szerint a gyermekek ólomexpozíciója súlyos, tartós egészségkárosodáshoz vezethet, és nincs ismert biztonságos vérólom-koncentráció.
A WHO szerint a gyermekek ólomexpozíciója súlyos, tartós egészségkárosodáshoz vezethet, és nincs ismert biztonságos vérólom-koncentráció.
A hatályos 5/2023. (I. 12.) Korm. rendelet már kezeli a házi vízelosztó rendszerek kockázatát, és az ólom esetében 10 µg/L határértéket, valamint 5 µg/L célértéket tartalmaz. A rendelet egyes módszertani és adatszolgáltatási határidőket 2027-re, illetve 2029-re tesz, az 5 µg/L célérték pedig 2036. január 12. után alkalmazandó határértékként az elsőbbségi intézményekben.
A gyermekek idegrendszeri fejlődése viszont nem a rendeleti határidőkhöz igazodik. A ma óvodába járó gyermek nem 2029-ben fog vizet inni, mint ahogyan a kockázat sem 2036-ban kezdődik.
A „határidő” nem ugyanaz, mint a „ráérünk”. Különösen nem akkor, amikor sérülékeny fogyasztói csoportról és potenciálisan visszafordíthatatlan egészséghatásokról beszélünk.
Ha döntési szinten általános vízminőségi kérdésként kezeljük a gyermekintézményekben biztosított csapvíz minőségét, akkor a válasz általában megnyugtató: Magyarországon a közüzemi ivóvízellátás alapvetően ellenőrzött, a szolgáltatott ivóvíz minősége jellemzően megfelelő.
Az ólomszennyezés nem a vízműtelepről és jellemzően nem is a települési gerinchálózatból kerül a pohárba, hanem az épületen belüli, régi vagy nem megfelelő anyagú ivóvíz hálózatból. A fogyasztás helye a döntő. A víz ott válik gyermek-egészségvédelmi kérdéssé, ahol a poharat megtöltik.
Hiba, ha a kockázatértékelést úgy kezeljük, mintha az önmagában elegendő lenne. Nem az.
A kockázatértékelés diagnózis. Szükséges, de nem elégséges. A laboreredmény, a mintavételi jegyzőkönyv és a kockázati besorolás nem biztosít biztonságos ivóvizet a gyerek poharába.
Ha egy gyermekintézményben magas kockázat feltételezhető, ott nem elegendő annyit mondani, hogy majd készül egy értékelés 2029-ben. Mérni kell. Ha az eredmény problémát jelez, azonnal intézkedni kell. Lehetőleg környezetkímélő megoldást alkalmazva. Ha a belső hálózat a forrás, akkor a hosszú távú megoldást, azaz a szennyezőforrás kiiktatását is meg kell tervezni.
Miért nem történik érdemi előrelépés?
Az NNK által több éve koordinált, több minisztériumot érintő szakmai munka nem biztosít egészséges ivóvizet a gyermekintézményekben.
A szakemberek tudnak módszertant adni, mintát venni, laboreredményt értékelni, kockázatot becsülni, műszaki megoldást javasolni. De országos végrehajtási program (pl. prioritási lista, finanszírozás, felelősségi rend és intézményi végrehajtás) politikai-közigazgatási döntés nélkül nem lesz.
Az NNK által több éve koordinált, több minisztériumot érintő szakmai munka nem biztosít egészséges ivóvizet a gyermekintézményekben.
A szakemberek tudnak módszertant adni, mintát venni, laboreredményt értékelni, kockázatot becsülni, műszaki megoldást javasolni. De országos végrehajtási program (pl. prioritási lista, finanszírozás, felelősségi rend és intézményi végrehajtás) politikai-közigazgatási döntés nélkül nem lesz.
Jelenleg a felelősség “szétesik”. A hatóság módszertant készít. A vízszolgáltató a szolgáltatási pontig felel. A fenntartóé az épület. Az intézményvezető pedig ott áll a csap mellett, miközben a szülők jogosan kérdezik: milyen vizet iszik a gyerek az intézményben?
Egy óvodavezetőnek nem feladata értelmezni egy több, mint 20 oldalas szakmai tájékoztatót vagy ivóvíz-kémiai projektmenedzserré válnia. Egy iskolaigazgatót nem kellene egyedül hagyni azzal a kérdéssel, hogy melyik csapból, milyen mintavételi módszerrel, milyen gyakorisággal, milyen laborral és milyen döntési küszöb mellett kell vizsgálni. Az intézményvezető nem rendelkezik olyan szakmai ismeretekkel, amit a megbízható, megfelelő megoldás megkeresése feltételez.
A gyermekintézményi ólomkockázat országos, prioritásalapú, központilag koordinált programot igényel. Nem intézményenkénti rögtönzést.
Gyakori döntéshozói hibák:
- A határidőt tévesen cselekvési haladékként lehet értelmezni. Pedig a gyermek-egészségvédelemben a „végső adminisztratív határidő” nem azonos azzal, hogy addig nem kell beavatkozni.
- Az általános ivóvíz-biztonsági kommunikáció elfedi a fogyasztási ponti kockázatot. Az ólomnál nem az a kérdés, hogy a víz általában jó-e, hanem az, hogy az adott csapnál, az adott épületben mi folyik a pohárba.
- A kockázatértékelés helyettesíteni látszik a kockázatkezelést. Pedig a mérés semmit nem ér, ha nem követi intézkedés.
- A rendeleti szabályozás nincs lefordítva végrehajtható feladatokra. Amíg nincs kijelölve, ki fizeti a mérést, ki rendeli meg a labort, ki dönt az átmeneti megoldásról, ki ellenőrzi a karbantartást és ki kommunikál a szülőkkel, addig a rendszer nem működik.
- A pániktól való félelem bénító kommunikációt eredményezhet. A pánikot nem az őszinte, megoldás orientált tájékoztatás okozza, sokkal inkább az információhiány, a késlekedés és az utólagos magyarázkodás.
Mit lehet MOST tenni?
Ehhez új szemléletű munkacsoport, multidiszciplináris* és gyakorlati megközelítés szükséges. Nem újabb egyeztetési körökre, hanem végrehajtható programra van szükség. (*Hatóság, vízszolgáltatók, vízkémiai és laboratóriumi szakértők, gyakorlatban dolgozó szakemberek, épületgépészek, fenntartói oldal, finanszírozási és kommunikációs szakemberek)
A munkacsoport elsődleges feladata az intézményvezetők gyakorlati segítése kell legyen: prioritási lista, mintavételi csomag, értékelési sablon, döntési fa, költségbecslés, átmeneti intézkedési protokoll, gyakorlati útmutatók, nyilvános előrehaladási jelentés stb. biztosításával.
Az intézményvezetőknek nem olyan levelekre van szüksége, amely a rendeletre és a határidőkre hívja fel a figyelmet, hanem konkrét, gyakorlatban végrehajtható útmutatóra, lehetőség szerint az azonnali megoldásra.
- Prioritásalapú országos monitorozás szükséges a kiemelt kockázatú gyermekintézményekben. Nem mindent egyszerre, nem vakon, hanem kockázati alapon: épületkor, területi kockázat, belső hálózati információ, korábbi adatok és érzékeny fogyasztói csoport alapján.
- Egységes mintavételi és értékelési módszertan kell. Országosan összehasonlítható eredmények csak akkor lesznek, ha ugyanarra a kérdésre ugyanazzal a szakmai logikával kérdezünk rá.
- Szükség esetén azonnali, ideiglenes biztonságos megoldásokat kell biztosítani a fogyasztási pontokon: kijelölt biztonságos vízvételi pontot, a célra alkalmas és ellenőrzött POU (fogyasztóhelyi) víztisztító megoldást, használati protokollt vagy más átmeneti intézkedést. A hosszú távú cél természetesen a belső ólomforrás megszüntetése, de addig is biztosítani kell a biztonságos ivóvizet.
- Célzott, pánikmentes kommunikáció kell az intézményvezetők, fenntartók és szülők felé. Pontos információ: mit mérünk, miért mérjük, mit jelent az eredmény, mikor kell beavatkozni, és ki mit tesz.
- Előre rögzített pénzügyi és felelősségi keretek kellenek. Labor, mintavétel, víztisztító, karbantartás, hálózatfelújítás, kommunikáció: ezeknek költsége van. Ha nincs költséghely és felelős, akkor nincs program, csak jó szándék.
A döntéshozóknak most nem azt kell mérlegelniük, hogy kell-e ezzel foglalkozni. Hanem azt, hogy vállalható-e a további várakozás egy olyan kockázatnál, amely gyermekeket érint, ismert, mérhető és kezelhető.
Összegzés
A biztonságosan fogyasztható csapvíz biztosítása a gyermekintézményekben egy jelen idejű közegészségügyi feladat, amelyhez politikai döntés, központi koordináció és végrehajtási fegyelem kell.
A kockázat ismert. A szakmai eszközök rendelkezésre állnak. A döntéshozói kérdés nem az, hogy „van-e probléma” hanem az, hogy mikor indul el végre az országos, célzott cselekvés.
A cél az, hogy a gyermekintézményekben a csapvíz biztonságos, ellenőrzött és bizalommal fogyasztható legyen MOST!
Azari Katalin
vegyészmérnök, ivóvíz tanácsadó
Vízkutató Vízkémia Akkreditált Laboratórium
Felhasznált szakmai források:
1. Nemzeti Jogszabálytár – 5/2023. (I. 12.) Korm. rendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről – https://njt.jog.gov.hu/jogszabaly/2023-5-20-22
2. WHO – Lead poisoning and health – https://www.who.int/news-room/fact-sheets/detail/lead-poisoning-and-health
3. WHO – Lead in drinking-water: Health risks, monitoring and corrective actions – https://www.who.int/publications/i/item/9789240020863
4. MTA REAL – Sebestyén Á. et al.: A gyermek intézmények csapvizének ólomtartalma – https://real.mtak.hu/127938/
5. VGF&HKL – Azari Katalin: Javaslat az ólomkockázat megszüntetésére – https://www.vgfszaklap.hu/lapszamok/2023/julius-augusztus/7401-javaslat-az-olomkockazat-megszuntetesere
6. Gyermekintézmények részére kiküldött tájékoztató - 2024 nyarán kiküldött tájékoztató
Képek:
Címlap: AI generált
BM levélrészlet, 2023 nyár (teljes levél)
Korm. Hivatal levélrészlet gyermekintézmény fenntartóknak 2024 nyár (teljes levél)
Képek:
Címlap: AI generált
BM levélrészlet, 2023 nyár (teljes levél)
Korm. Hivatal levélrészlet gyermekintézmény fenntartóknak 2024 nyár (teljes levél)