linkek
Tartalomhoz ugrás
A csapvíz ólomszennyezéséről
Vízkutató Vízkémia Kft. Akkreditált Laboratórium
Közzététel szerző: itt ólom mérés · 13 Január 2020
Tags: ólommérésértékelés
MINTAVÉTEL bizonytalansága avagy mit nem mutat az ólom mérési eredmény?

1 mérés nem mérés, ezt minden vegyészmérnök álmában is fújja…de az ólom mérésére (a mintavételezés bizonytalansága miatt) ez hatványozottan igaz.
 
A mintavételt úgy kell megtervezni, hogy az a kockázat értékelés célja szerinti reprezentatív mintát adja.
 
Az ólom beoldódása a vízbe számtalan állandóan változó paraméter függvénye: a víz tartózkodási ideje a szennyezőforráson, a víz hőmérséklete, a víz pH-ja, ionösszetétele, a vízvezetékrendszer állapota, a vízvezetékrendszerben lévő szerelvények elektrokémiai szempontból (réz-ólom)-  csak néhány paraméter a sok közül, ami a beoldódást meghatározó, és állandóan változó tényező.
 
A tartózkodási idő, a víz hőmérsékletének növekedése vagy a pH csökkenése pl. növeli az ólom beoldódás mértékét a vízbe.
 
Ha „szerencsések” vagyunk, és pontosan ismert a szennyezőforrás helye, akkor a szennyezőforráshoz lehető legközelebbi mintavétellel a változók számát csökkenteni tudjuk (pl. a víz áramlásából adódó ólomdugó mozgás bizonytalanságát, pangó víz tartózkodási idejét).
 
A pangó vízminta célja, hogy a víz a szennyezőforráson legalább 30 percet töltsön (amerikai ajánlások szerint 6-12 óra az optimális mintavételezés szempontjából), így elvileg megmintázhatjuk a praktikusan előforduló legnagyobb ólomkoncentrációt.
Néhány perces kifolyatást követően pedig a lehető legjobb vízminőség eredményét tudjuk mérni.
 
De mi van akkor, ha nem ismert a szennyezőforrás pontos helye és nem tudunk a szennyezőforráshoz a lehető legközelebb mintát venni?

Sajnos, az esetek többségében ez a helyzet. Ekkor a mérési eredményekből csak valószínűsíthetjük a csapunkon folyó víz ólomszennyezésének mértékét.
És itt kezdődik a mérnöki feladat: a mintavételt úgy megtervezni, hogy a kapott minta alapján meghozott döntés hibája egészségkockázat szempontjából minimális legyen.
Vagyis ólom mérés esetén néhány laboratóriumi mérési adat semmi másra nem jó, mint (tévesen) megnyugtatni magunkat, hogy legalább ezzel nincsen teendőnk.
Kérdés az: biztosan ez a cél?
Vagy inkább az, hogy tisztában legyünk a kockázat mértékével, és ennek megfelelően hozzunk döntést arról, milyen forrásból elégítjük ki családunk ivóvíz igényét.
Mérlegelve a döntésünkből származó előnyöket és hátrányokat...

Azari Katalin vegyészmérnök (1990 BME)

Folyt. köv.

Ólomvizsgálat és kockázat értékelés: Vízkutató Vízkémia Kft. Akkreditált Vizsgálólaboratórium

[Forrás: www.vizkemia.hu/blog]


Vissza a tartalomhoz