Budapest, 2021.03.18.

Egyre gyakrabban látjuk leírva vagy halljuk azt a mondatot, miszerint "a vízszolgáltatók a vízóráig felelősek a víz minőségéért". Ennek a mondatnak a gyakorlati jelentőségét több ezer vízminta vizsgálati eredménye igazolja.

A Right2Water kezdeményezésre válaszul született EU ivóvíz irányelv (2021. január 12) célja - többek között - a csapvíz fogyasztás ösztönzése.
Ennek egyik eszközeként fontosnak tartja a fogyasztók tájékoztatását annak érdekében, hogy növekedjék a bizalom a csapvíz minőségével kapcsolatban.  

 

Az új irányelv kommunikációja lehetőséget ad az elavult tájékoztatási panelek újragondolására, naprakész és a fogyasztó szempontjából fontos adatok közlésére, új üzenetek megfogalmazására.

A Víz Világnapja kiváló alkalom arra, hogy elkezdődjön az a kommunikáció, ami értelmezi a fenti mondatot, felhívja a vízfogyasztó figyelmét saját felelősségére, megoldási lehetőségeire. Arra, hogy mit jelenthet a fogyasztó szempontjából a 2021-es év szlogenje.

  

Az NNK 2018-ban indított EU támogatott projektjének köszönhetően már publikált mérési adatokkal bizonyítottan tudjuk, hogy a fogyasztói csapokon mérhető ivóvíz minőségi problémák többségét az un. másodlagos szennyezők okozzák.

  

2021-ben elmondható, hogy ez a vízminőség romlás zömében az ivóvíz minőségét befolyásolja, ami vízfogyasztásunk kevesebb, mint 5%-a.

 

Az ivóvíz minőségét leginkább a fogyasztó tulajdonában lévő csövek és szerelvények állapota, a szükségszerű fertőtlenítés és a felhasználói szokások határozzák meg.

 

Mi fogyasztók tehetünk a legtöbbet azért, hogy a poharunkba kerülő víz minőségével elégedettek legyünk: a szolgáltatói minőséget legalább megőrizzük, szükség esetén a felhasználási célnak megfelelően javítsuk.

  

A jelenlegi költségszinten – szerintem - a lehető legjobb minőségű víz kerül az elosztó hálózatba.

Az megfontolás tárgya lehet, hogy mi a célszerűbb (gazdaságosság, környezeti terhelés és egyéb szempontból):

a WC-t is kristálytiszta, finom ivóvízzel öblíteni vagy a szolgáltatott vizet a felhasználás helyén ivóvíz minőségűre javítani.

 

Szerintem nem érdemes a WC-t is ivóvízzel öblíteni. Mosásra, mosogatásra, zuhanyzásra a jelenlegi szolgáltatott víz talán túl jó... meginni viszont lehet, hogy nem elég jó!

Javaslom: Gondolkodjunk másképp a víz minőségéről!

• Új kommunikációs stratégia kialakítására van szükség annak érdekében, hogy a 2021 évi szlogen a vízfogyasztó számára is értelmezhető legyen. Tudatosítani kell a felelősséget nem csupán a vízfelhasználás mennyiségi, de a minőséggel kapcsolatos oldaláról is.
  
• Érdemes lenne a vezetékes víz és az ivóvíz fogalmakat következetesen használni. Megkülönböztetni ezek funkcióit és a felhasználási célnak megfelelő reális minőségi elvárásokat.

IVÓVÍZ minőséggel kapcsolatban:

 

• Egységes, szakmai irányítású kommunikációs stratégia kialakítására van szükség pl. az ólomszennyezéssel összefüggő tájékoztatásra. Azért, hogy az üzenet ne sérüljön: ne bagatellizálódjon a probléma, de túlzásba se essünk.
  
• „A magzatok és csecsemők érzékenyebbek a káros egészséghatásokra”, ezért a gyerek intézményekben dolgozók, a gyerekek táplálkozását befolyásolni tudó véleményvezérek tájékoztatása és edukációja rendkívül fontos.
• A gyerekintézmények monitorozását prioritási sorrendet megjelölve mihamarabb el kell végezni: az eredményről, és amennyiben szükséges, a megtett intézkedésekről a szülőket haladéktalanul tájékoztatni kell.
• Legalább a kisgyerekes családok számára újra biztosítani kellene az ingyenes ólomvizsgálat lehetőségét, meghatározott mintavételi módszertan szerint!
• Az NNK mérések által már kockázatosnak talált területeken a kisgyerekes családok számára ivóvizet kellene biztosítani: csomagolt víz vagy NNK tanúsított víztisztító formájában.        

  

 

A víz érték! Becsüljük meg!